hogy végre sikerül.

Petri György

Az Ég minden nap letérdel a földre, és megkérdezi külön, mindegyikünktől:
– Mit tehetek ma érted?
És teljesíti minden kívánságunk.
Egyszer úgyis azt mondjuk:
– Legyen meg a Te akaratod.

Az iskolában a testnevelést, az éneket és a rajzot szerettem. Később a rajztól is, meg az énektől is szorongtam, mert megtanultam, hogy van szép és csúnya.

A művészet útját apám elállta. Ő volt a megtestesült kételyem, én ruháztam rá, hogy legyen. Becsülettel helytállt.

Évtizedekig tántorogtam ide-oda, ki legyek, mert az, hogy csak vagyok, nem volt választás.

A fölnövekvés legtöbbször azt jelenti, hogy az ember haldoklásra ítéli magát. Megöli a gyermeket, aki volt, az egyetlen esélyét az életre. Én nem öltem meg, bennem érintetlen a mágikus világ, de beszorultam a kettő közé.

Menj, olvasd el, mi van a patájára írva!
Fel fog rúgni. De amíg az elbukás látszólagos, a fölemelkedés valódi.

A szökési sebesség a bátorság. Végül nem lehet nem fölemelkedni.

♥

(Minden alkotásnak megvan a maga akarata: képnek is, szövegnek is. Minden egyes alkalommal tátott szájjal figyelem, ahogyan eltérítenek. Eredeti szándék szerint ez az írás az ördög mesterkedéseiről szólt volna, az egyről meg a kettőről. Egyszer, máskor.)