NAPI JEGYZET

Vendég: Szabó Lőrinc

Pocsolyák

Esett. Megint kisütött. Szanaszét
tócsák ragyogtak. Mint mély szakadék,
nyílt elém egy-egy tükrös pocsolya,
a fekete Föld egy-egy ablaka,
s az Ég beléjük oly mélyre esett,
hogy szédítette a rémült szemet
s egy pillanatra elhitette, hogy
lent valahol egy másik ég ragyog,
igen, egy másik: az, amelyik a
talpunk alatt szikrázik: Számoa
vagy hogy is hívják azt a szigetet,
mely valahol épp alattunk lehet:
annak az ege tátongott felém,
vagy majdnem az, olyan iszonyu fény,
oly gyönyörű, gyémántkék áradás
rohant meg lentről, olyan ragyogás
csapott elő, és olyan hirtelen,
hogy azt hittem, mindjárt beleesem,
és csak kápráztam és szédültem és
oly jó volt e gyönyörű tévedés,
hogy sokáig eljátszottam vele
s szerettem volna mutogatni… De
aztán, mégis, nem szóltam senkinek:
kinevettek volna az emberek,
míg most, versben, elhiszik a csodát,
a valóságot: hogy a pocsolyák
tükrös fényükkel a tavaszi napban
kilyukasztották a Földet alattam!

Esők

Télen ritka az eső, akkor úgy gyöngyözi a kopasz fákat, mint cukrász a tortát. A tavaszi fellazítja a körvonalakat, lágy vízfestménnyé oldja a tájat. A nyári eső vagy langyos permet, vagy égszakadás. Ezüst és arany színű. Amikor esik, ezüst, a tócsákban arany: ezer nap süt föl az égre. Az őszi eső szürke, mint egy hivatalnok, nyirkos és hideg, áthatol minden ruhán.
Márciustól fényes, vidám esők esnek, az ember hunyorog, és észre sem veszi, hogy táncosra váltanak a léptei. A meglocsolt kertekben kúszni, növekedni kezd minden, mint a tökinda.
Azt tartják, hogy amikor esik, sír az Isten. Ez nem igaz. Bármikor, ha esik, benne vagyunk a nászban: az ég öleli a földet.

Mit szólsz?

A lebetonozott udvaron volt egy poroló, annak a fölső keresztrúdján szoktam lógni fejjel lefelé, mint a denevérek, kezdetben csak a térdhajlatommal kapaszkodva, később a pipáló lábfejemen, mert fiatalon nem féltettem magam, azt csak később tanultam. 

szerző nélkül

0 Comments

Submit a Comment

Your email address will not be published.

NAPI JEGYZETEK

az élet legnagyobb apró dolgairól