Szemem-szám tátva maradt, amikor elolvastam Richard Rudd „rólam” írt jellemzését: „A legrosszabb dolog, amit tehetsz, hogy az Életcélodon töröd a fejed! Bárhogyan érzel, és bármit teszel, az az Életcélod.”
Sok nyugtalanságot megtakaríthattam volna, ha ezzel fiatalon találkozom – de, úgy tűnik, akkor még nem állt készen a világ, Richard Rudd vagy én az ismeretre.
Richard Rudd „civilben” költő. Érződik a szövegein, varázsos nyelven ír: „Egy levél vagy a szélben – az életed nem a tied, hanem a csillagoké, a tenger áramlataié, és a természet muzsikájáé. Művész vagy, és az életed a festőállványod. Költő vagy, és az életed a költeményed. A struktúra vagy, és hagynod kell, hogy az élet játsszon általad. Ne ítélkezz a zenéről, és ne próbáld kontrollálni azt. Semmit nem tehetsz, és semmit nem mondhatsz, ami megváltoztatná az életet, úgyhogy jobb, ha megtanulod azt szeretni és belélegezni minden ébren töltött pillanatodban.”
A zseléállagú időben voltak kisebb kikristályosodások, például volt, amikor grafikus szerettem volna lenni. Arról a pályáról apám térített le. Valójában én nem akartam arra menni, és apámat húztam magam elé mentségül. Mire egyetemi korba értem, már egyáltalán nem bíztam a kezemben, különösen nem a képzeletemben, mert az folyton üres volt, ha önálló alkotásról volt szó. Másolónak lenni pedig értelmetlenség. Minden ember kreatív, és mindenki a maga módján az. Ez olyan biztos, mint a nap delelése, amíg áll a világ.
A kegyelem pillanatai is biztosak, a kérdés, hogy az ember felismeri-e őket, amikor érkeznek. Megismertem egy rajzolási technikát: csukott szemmel(!) firkálni kell, és ez kiszabadította a bebábozódott rajzkészséget. Csukott szemmel nincs szorongás, hogy sikerül-e a vonal, vagy milyen lesz a kompozíció. Nem lehet elrontani. A tudattalan pedig dobálja a képeket.
Napok alatt összeállt egy teljes meseillusztráció. Nem volt benne semmi szándékosság, ami történt, csoda volt.
És most elégedett vagyok. Az élet kegyesen megmutatta, hogy nem mulasztottam el semmit, éppen arra mentem, amerre mennem kellett. Ha a rajzolás lett volna a sorsom, nincs az az isten, amely el- vagy letérített volna.
(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy bár a kézügyességem, ízlésem megvan, hibádzik a türelem. Nincsenek véletlenek.)
Egy kutatás szerint ma az ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.