13.
Luca napkó’ kezdte el készíteni Gyurkó is a széket a nagyaptya útmutatása szerént. Addigra már öszvegyűjtötte a kilenc fát: akácot, borúkát, cseret, jávort, jegenyefenyűt, köként, körtét, somot, rúzsafát. Le is rajzóták, hogy a széknek rendes boszorkánszög alaptya legyen. Oszt Gyurkó minden nap csinát rajta valamit. Szögenyi nem lehetett, csak csapónyi hársbú’ meg vörösfenyűbű’. Karácsuny estve Gyurkó a hóna alá csapta a széket, rája kanyarította a köpönyegét, hogy ne lássák, oszt ment a templumba az éjféli misére boszorkanézőbe. Ahogy fö’á’t a székre, az nagyot reccsent, az öszves öregasszon hátrafordút, oszt mindnek szarva vót! Gyurkó nagyot kiátott rémületébe’, lejesett a székrű, kapta a nyakába a lábát mindent hátrahavva, szórta zsebébű a mákot marokka’, de még hátrasandétani se’ mert, hogy szedik-e a boszorkánok. Otthun azt’ öszvecsomagót, hogy őneki nincs maradása ollan faluba, amék tele van boszorkánokkal, mer’ még a széket se’ tutta elégetni, hogy haljanak, mer’ otthatta a templumba. A szomszédodba kőtözött, de ne csúfojjad, te se vagy bátrabb!

A remek kiszolgálás érdekében az oldal sütiket használ.