Ó, jó öreg idealizmus, ne hagyj el!
Van egy zen példázat:
Egy üvegpalackban liba növekszik. A liba kicsi, kényelmesen elfér, de előbb-utóbb kinövi a palackot. Hogyan lehet kivenni onnan úgy, hogy liba is, üveg is ép maradjon? kérdezi a Mester.
A tanítványoknak van néhány ötletük, de vagy a liba pusztul bele, vagy az üveg törik össze. Egyszer csak az egyik felkiált:
Mester, a liba kinn van!
A Mester odamegy hozzá, és meghajol.
Ez a megoldás. A liba kinn van. Sosem volt benn. Ami azt illeti, palack sincs, és liba sincs, az egész csupán elmejáték.
Van egy érménk: az ember. A két oldala: férfi és nő. Hogyan tudom szembeállítani őket? Ha függőlegesen kettéhasítom. Megszületik a kettősség, máris benn vagyunk a palackban, és kinn a Paradicsomból.
A paradicsomi tiltott fa a jó és rossz tudásának a fája volt. A dolgok fölhasogatása, szembeállítása és minősítése teremti a poklot. Az az ördög felségterülete. De ördög is, pokol is csak a kettősségen alapuló világképben – elmejáték! – létezik. Viszont ha hiszünk benne, valóság lesz.
A kettősség világában az elme elkezdett rendezkedni, a jelenségeket ide vagy oda sorolta. Azt mondta: a Nap, a nappal, az Ég, a tűz, a száraz, a meleg, az akítv, a kiáradó, a pozitív (…) férfiminőségek; a Hold, az éjszaka, a Föld, a víz, a nedves, a hideg, a passzív. a befogadó, a negatív (…) női minőségek.
Ha elfogadom a kettősségen alapuló világképet, nem tudom a két fölsorolást úgy egymás mellé tenni, hogy ne vetném össze – minden összehasonlításból az ördög vigyorog elő! –, és aztán ne minősíteném, hogy melyik a jobb.
Hogy erről milyen döntés született, mindannyian tudjuk. A másodrangúvá alacsonyított női minőségek szabadon megrabolhatók, mint a Föld és az éjszaka.
A Földdel kapcsolatban csak egyetlen megjegyzés: az anyatermészet sosem lesz legyőzhető. Az ember nem győzheti le azt, aminek a része. Az önpusztítás.
♦
Hajtűkanyar a nőről és az éjszakáról
Az érzékszerveink közül a szem szállítja a legtöbb, tudatosuló információt. A sötétség elveszi a látást: kinn nincs semmi, nézegess álomképeket, vagy – ha elég érzékeny vagy – kihasználhatod az éj két pillanatát: amikor besűrűsödik a sötét, meg amikor közeleg a hajnal, hogy meglepő felismerésekhez, és különös gondolatokhoz juss.
A tudománynak máig nem sikerült megfejtenie, hogy az alvás mi célt szolgál. Sejtések természetesen vannak: a test újjáépülése, merészebb feltételezések szerint pedig a napközbeni élmények bölcsességgé párlása (a bölcsesség istene, Szófia, nő), és az újak behívása történik – a lélek modellezi a valóságban is kipróbálni vágyott tapasztalatokat.
Ha elfogadjuk, hogy az éjszaka a nővel analóg, akkor a villanyosítás, a mesterséges fények és a szórakoztatóipar is megrabolják: a nappal beleterpeszkedik az éjszakába.
Tett→következmény: az alvásmegvonás és a túlstimuláció hosszú távon lelki zavarokkal jár.
Amíg a fény leleplez, a sötét elleplez, nem látni, ki mit tesz, ezért kapcsolódik hozzá a bűn ismételten rossz fényt vetve a nőre.
Akárhogy is: ha jót akarsz, este édes gondolatokkal alszol el, mert ahol a tudat ellobban, reggel ott tér vissza.
♦
A Mester odamegy hozzá, és meghajol.
Ez a megoldás.
Korábban az ez a megoldás mondat a tanítvány megfejtésére vonatkozott, most a Mester mozdulatára. Mert ez a megoldás. Ez az, ami mindent azonnal a helyére billent: a tisztelet.
De azt nem a külvilágtól kell elvárni, különösen nem megpróbálni kierőszakolni. A külvilág visszaad.
A tisztelet az emberben belül van, legfeljebb le kell fújni róla a port, és beleállni a fénykörébe. Aminek helyet teremtek magamban, az árad ki a világba, ezért az első önmagam tisztelete kell, hogy legyen.
az utolsó rész következik
Az előző rész:
Egy kutatás szerint a mai ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.