Rét
vak firka
Csak óvatosan! A tudás gyilkos dolog: utána nem lehetsz úgy, mint előtte. Soha többé.
Életemben háromszor voltam növényevő. Gyerekkoromban, amikor ideafüggetlenül képtelen voltam lenyelni a húst. Csak forgott a számban, mint mosógép dobjában a ruha, és kerestem a pillanatot, amikor észrevétlenül kiköphetem.
Egyszer anyám hazahozott a piacról egy eleven tyúkot. Nagy, vörös állat volt, békésen kárált a hetedik emeleti lakásban, ahogy simogattam. Hol tartjuk majd? kérdeztem a tyúkkal máris szerelemben. Sehol! Megesszük mondta anyám. Aztán bependerített a szobába, visítsak ott. Nem tudtam, hogy visítok, a szívem úgy verdesett a bordakalitkában, mint foglyul ejtett madár. (Végül anyám nem tudta megölni. A szomszédasszonyt, Vulpe nénit hívta át – az élet olykor nagyon kaján.)
Másodszor fiatal felnőttként álltam vissza a húsmentes étrendre, amikor úgy gondoltam, hogy a testem szempontjából az az egészségesebb.
Most pedig azért, mert a lelkemet féltem.
Egyszer láttam egy dokumentumfilmet, illetve csak elkezdtem, de nem tudtam végignézni. Amit megtudtam belőle, így is több volt, mint sokkoló. Közönségnek beszélt a nagyüzemi állattartásról egy nő, és az állításait olyan brutális bejátszásokkal támasztotta alá, hogy a filmbéli közönség sem bírta. Az emberek bekiabálásokkal zavarták, hogy beléfojtsák a szót.
Igen, a tudás gyilkos dolog. Eztán nem lehet majd a szupermarketek polcairól nyugodt szívvel emelni le a gusztusosan csomagolt hús- és egyéb, állati eredetű árut, hiába van rajtuk a lelkiismeret-altató Boldog csirke, meg a Mélyalmos tojás felirat, mert a fogyasztással az ember tettestárssá válik.
Van egy könyv, amely különös összefüggésre világít rá a női minőség megrablása, a nőiség lealacsonyítása – mivel minden egy, ha valahol megsüllyesztjük a teremtést, minden süllyedni kezd –, az élet tárgyiasítása, mint amit a nagyüzemi hústermelés jelent, és az érzéketlenség, az erőszakra való hajlam, a végeérhetetlen háborúk között:
Will Tuttle: A világbéke étrend
A MEK ingyen hozzáférhetővé tette.
Csakhogy ép eszű, ép lelkű ember képtelen elolvasni. Én legalábbis csak lóugrásban tudtam végiglapozni, az is bőségesen elég volt, hogy visszakanyarítson a növényevéshez.
(Mondjuk, szögként áll a fejemben, hogy Hitler vegetáriánus volt. És imádta a kutyáját.)
♦
Egy bizonyos: a tettek visszahatók. Olyan nincs, hogy valamit bemocskolok, és magam nem válok piszkossá.
folytatása következik
Az előző rész:
Egy kutatás szerint ma az ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.