A nézésekről

A nézést meg kell különböztetni mind a tekintettől, mind a bámulástól.

Számos nézés van, mindegyik teremt valamifajta kapcsolatot a tárgyával. Kivétel a részeg-nézés, az szétesik, akár a mozgás, mert a részegség középponttalan. A többi nézés mind elmozdul valamerre a középtől.

A művész-nézés a legközelebb van a semlegeshez. A művész eltávolodik a saját érzelmeitől, lehűti magát, és megfigyel. Elemeire bontó, elemző nézés. Az benne az ellentmondás, hogy a kész alkotás tele lehet érzelmekkel.
A szerelmes nézés nagyon hasonlít a részeg-nézéshez. Ám amíg a részeg-nézés kusza, belefér a látótérből minden, és még azon is túl, a szerelmes nézés egyetlen, a másikat elnyelő szembogár.
A jóindulatú nézés derűs. Csupa fény, csupa csillag.
A rosszindulatú nézés olyan, mint amikor az ember bottal megpiszkál egy bogarat. A minap rajtakaptam magam – ebből a szégyenteljes pillanatból sarjadt ez az írás.

A tekintetek is sokfélék. Közös jegyük, hogy árulók, a legárulóbbak, és bár átkozottul gyorsak, a szemhéj is az, amelyik rájuk borul. A tekintetet csak az látja, aki véletlenül elkapja.

A bámulás: hosszú nézés. Ráfeledkezés. Mivel a nézés tele van titokzatos erővel, a bámulás alanyának lenni a legtöbb embernek kényelmetlen, csak azok állják, akik rendben vannak magukkal. Mivel ők kevesen vannak, bámulással kényelmetlenséget okozni másnak illetlen. Ezt a gyerekek nem tudják, de hamar megtanítjuk őket rá.

____________

kép: Szabó Zoltán