A NEMSZÉPÍRÓ ESTERHÁZYRÓL és másról

nyelv és dizájn

Van egy esztéta barátom, levendula szagú nyelven beszél, és múlt időben lát. 

Megyünk a városban, mutatja az elhagyott gyárépület megrepedt üvegeinek pókhálóit, a kitört ablakok szélcsipkéi rajzolta fekete lyukakat, elvisz egy cementpadlós gyógyvízkocsmába – úgy néz ki, mint egy pusztuló vasútállomás váróterme jegypénztárral, kapok egy korsó büdösvizet.

Amikor valakivel találkozom, abban a megtiszteltetésben részesülök, hogy kölcsönadja a szemét. Vannak szemek, amelyeket különösen kedvelek, és vannak, amelyeket nem fogadok el, de azt is gyöngéden teszem. Nekem az Így gondozd a magyarodat érdektelen téma és értelmezhetetlen szöveg. Nekem Esterházy nem szépíró, hanem tanárember. A szavak csodálatos életéből esszéjét legalább ötévente újraolvasom.

„A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt” – írja Kertész Imre, és én nem veszem magamra, pedig a magyar halmaz eleme vagyok, hanem együttérzek az emberrel: fájdalmas lehet így látni.

Mondok valamit: minden általánosítás hamis. Ez paradoxon, tehát igaz. Általában visszautasítom a magyar írók szemét: nem akarom az élet ragyás orcáját nézegetni. Mondhatod, hogy ez a valóság előli menekülés, számomra ellenkezőleg: itt kezdődik a felelős teremtés. 

Az ember megérzi vagy megidézi a dolgokat?

Egyre inkább arra hajlok, hogy egyszerre mindkettő. (l. a Megérzés című filmet)

Amikor Orwell megírta az 1984-et, megteremtett egy lehetséges (szerintem nemkívánatos) jövőt. Ugyanakkor erre a jövőre tömegek álltak készen, különben nem született volna meg Orwell és a regény.

Kaptam egy üvegdarabot, amin keresztül látom a világot, forgok vele körbe-körbe, igyekszem tisztán és szép valóságszeleteken tartani. Most már csak akkor fogunk találkozni, amikor úgy döntesz, hogy te is inkább olyan valóságot nézegetsz, ahol jobb jól lenni, mint szenvedni.

A remek kiszolgálás érdekében az oldal sütiket használ.