A HIÁNYZÓ KERESŐMEZŐ

nyelv és dizájn

A honlap tulajdonosának és nekem ütköznek az érdekeink: ő azt szeretné (mert a Google-Isten is azt szereti), hogy minél több időt töltsek az oldalon (mert az azt feltételezi, hogy értékes a tartalom, és akkor előkelőbb helyezést ér el a Google találati listáján), én viszont, miután megkaptam, amiért mentem, szaladnék tovább. 

Az ember az olvasottakat ugyanúgy dolgozza föl, mint az ételt. Vannak könnyen emészthető, hasznos tartalmak, ezeket ellátom könyvjelzővel, hogy visszakereshetők legyenek, és van, ami nehéz, mint a töltött káposzta, annak több idő kell. Ilyenkor fordul elő, hogy utólag tűnik valami fontosnak, és akkor jön a holisvolt?

Régen, ha vissza kellett keresnem egy könyvből egy információt, mindig tudtam, hogy a bal vagy a jobb oldalon találom-e, és hogy a lapon nagyjából hova esik.

Most is szoktam emlékezni, hogy valamit mely honlapon olvastam, arra viszont nem, hogy melyik cikkben. Töltöttem már órákat irodalmi portálon azzal, hogy kerestem egy Darvasi-tárcát. Nem lett meg.

Reménytelen, ha nincs keresőmező!

A keresőmező virtuális meghajlás a felhasználó felé: tisztelet.

A keresőmező a tárt ajtó, a szíveslátás. Ahol nincs, oda nem megyek többet.

A remek kiszolgálás érdekében az oldal sütiket használ.