napi jegyzet

Mikuláséj

A város mint forró almáslepény
gőzölög
porcukrot szitál rá az ég.

Fölfalja a szurok éjszaka
cserébe
fahéjas álmokat hint szét.

Hajnalban jeges a búcsúja
orrunknak
hegye Krampuszijától kék.

Mit szólsz?

A lebetonozott udvaron volt egy poroló, annak a fölső keresztrúdján szoktam lógni fejjel lefelé, mint a denevérek, kezdetben csak a térdhajlatommal kapaszkodva, később a pipáló lábfejemen, mert fiatalon halhatatlan voltam, a halandóságot csak később tanultam.

szerző nélkül

0 Comments

Submit a Comment

Your email address will not be published.

NAPI JEGYZETEK

az élet legnagyobb apró dolgairól