napi jegyzet

Nem tudom, mikor kezdtem, mintha mindig is, nem tudom, honnan vettem, bennem volt eleitől fogva, figyelni, hogy elrepül-e a madár a meggyfa ágáról, amíg ötig számolok, akad-e még a zacskóban tizenkét kanál liszt, sikerül-e egyetlen kígyóvá hámozni a krumpli héját, lángra kap-e egy gyufától a kályhában a tűz (mert akkor ezek meg azok történnek); fürkészni állandóan, és úgy tenni, mintha csak játékból, hogy az idő mivel viselős.

Mit szólsz?

A lebetonozott udvaron volt egy poroló, annak a fölső keresztrúdján szoktam lógni fejjel lefelé, mint a denevérek, kezdetben csak a térdhajlatommal kapaszkodva, később a pipáló lábfejemen, mert fiatalon halhatatlan voltam, a halandóságot csak később tanultam.

szerző nélkül

0 Comments

Submit a Comment

Your email address will not be published.

NAPI JEGYZETEK

az élet legnagyobb apró dolgairól