napi jegyzet

És megjött az ősz, ez a részeg, savanyút, füstöset böfögő csavargó, akinek rekedt hangja úgy nyikorog, mint egy rozsdás zsanér. Nyoma sincs már a szeptemberi mámoros derűnek, amely aranyfüsttel von be mindent, a részegség taknyos-sírós végjátéka érződik a novemberi esőkkel, amikor lenyeli a világot a búbánat. Az októberi szelek betülkölnek a kéményeken, megrázzák az ajtókat, ablakokat, mire az emberek összébb húzzák magukon a kardigánt, és pokrócot terítenek a szívükre.

Mit szólsz?

A lebetonozott udvaron volt egy poroló, annak a fölső keresztrúdján szoktam lógni fejjel lefelé, mint a denevérek, kezdetben csak a térdhajlatommal kapaszkodva, később a pipáló lábfejemen, mert fiatalon nem féltettem magam, azt csak később tanultam. 

szerző nélkül

0 Comments

Submit a Comment

Your email address will not be published.

NAPI JEGYZETEK

az élet legnagyobb apró dolgairól