napi jegyzet

A tér mindent őriz: a szürke pókhálóvá szövődő rosszkedveket, a padlórésekbe szivárgott bánatokat és keserűségeket, a sarkokban sötéten meglapuló rémálmokat, a falrepedéseket kitöltő veszekedéseket; a takarítás éppen ezért szent tett, hely teremtése a gyöngyházfényeknek, a nevetésnek, jóindulatnak, szeretetnek. Ezeken múlik, jó-e valahol lenni, és mennyire. 

Mit szólsz?

A lebetonozott udvaron volt egy poroló, annak a fölső keresztrúdján szoktam lógni fejjel lefelé, mint a denevérek, kezdetben csak a térdhajlatommal kapaszkodva, később a pipáló lábfejemen, mert fiatalon nem féltettem magam, azt csak később tanultam. 

szerző nélkül

0 Comments

Submit a Comment

Your email address will not be published.

NAPI JEGYZETEK

az élet legnagyobb apró dolgairól