[5:4 arányban a Bolond nyert, akik valós időben olvasnak (mert feliratkoztak a bejegyzés-értesítőre, l. az oldal alján), tudják, hogy volt egy szavazás, a szavazóknak köszönöm, hogy velem játszottak : )]
♦
a harmincas éveimben késztetést éreztem, hogy a Tarot Nagy Arkánumaihoz írjak valami mélyből buggyanót – lettek egyfajta ‘mondatfestmények’
♦
0. A Bolond
Csak a Semmi van.
És mégis elindulunk.
♦
a Nagy Arkánumot a nulladik lap vezeti fel (vagy zárja, mert ez egyben a XXII. lap)
a nulla üres karika, a semmi jelölője, ábrázolni csak úgy tudjuk, hogy körülhatároljuk egy se kezdete-se vége (végtelen) vonallal
a Semmi végtelen, a Mindent szülő nyílás
innen jelenik meg a világ színpada rajta a Bolonddal: nem tudja, ki ő, honnan jön, mi célból, és mi vár rá; nincsenek óvatosságra intő tapasztalatai, nincs gúzsba kötöző idő; teljes bizalommal veti magát a Létbe, könnyed és gondtalan
ínnen indulunk
miközben éljük a misztériumot, ami az élet, többször is átmegyünk a Bolond állapotán: mindig, amikor a sorsformáló erők összepréselnek bennünket – az ilyen ‘majd’belehaltam’ szakaszok után csörgősipkánkat bolondul rázva, könnyű szívvel indulunk új(ra) útnak
♦
a Tarot minden korban megihlette a képzőművészeket, én továbbra is egy kortárs digitális alkotó, Catrin Welz-Stein képeit hozom
a vágy csábítja az embert a létezésbe, egy sárga rózsa a veszély farkán
és bár végül fölfal az élet, mire megérkezel a krokodil (a majáknál az ősszellemet, az őskezdetet, a világ szentségét, minden lét ősalapját, a teljességet testesíti meg) szájához, jó esetben eljutsz oda, amit bolond szíved mindig is tudott: hogy a léted középpontja is a Semmi, tehát benned van a Mindenség
Egy kutatás szerint ma az ember reggel először a telefonját nézi meg. Egészséges szokás-e? Nem hinném. Nálam nagyjából az ötödik helyre került a reggeli rutinban a mi-történt-az-éjjel-a-világban. Akkor viszont szeretek olyan tartalmakkal találkozni, amelyeket jó olvasni. És te?
A feliratkozással elfogadod az adatkezelési irányelveket.
Bármikor leiratkozhatsz.