Facebook Instagram Pinterest

(zárójelben)

(Amióta határozatlan számnévvel mérjük az időt, mindig kevés. Akkor rohanni kell. Én nem rohanok. Hagyom dolgozni az Istent, és igyekszem nem-beavatkozással együttműködni.

Ahol kicsit is megborítjuk az égi rendet,

egy sor kellemetlen következménnyel számolhatunk. És sosem azt tesszük, hogy visszatérünk a rendbe, hanem a következmények károkozását igyekszünk a legkisebbre mérsékelni. Ám minél jobban igyekszünk, annál nagyobbra nő.

Az élettel szembeni bizalomvesztésnek, a halál nem az élet részének tekintésének, a sors el nem ismerésének a következménye az irányítás képzete.

Azt hisszük, felügyelet alá vonhatunk bármit. A fizikusok tudják rég, hogy maga a megfigyelés változásokat idéz elő a megfigyelés tárgyában. Esetemben például a várandósság alatti vizsgálatok okozta szorongás miatt kerültek olykor nemkívánatos tartományba az értékek. Ahogy a szülés körüli beavatkozások szülés körüli bonyodalmakat teremnek.

A léleknek megvannak a maga titkai. Sorra fedi föl őket, amikor eljön az idő. Kell hozzá időt adni az időnek.)


A rádióban hallottam egy beszélgetést arról, hogy az iskoláskorú gyerekek között egyre több a magas vérnyomással élő. Szűrni kell őket, s mielőbb kezelni.  Nem a kiváltó okot: az iskolát, a rohanást megszűntetni, nem a rendből kihajolt életünket helyretenni. Nem. Kezelni, aki belebetegszik.

Őrület.

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *