Facebook Instagram Pinterest

Tükröm, tükröm II.

Tükröm, tükröm, ki vagyok és hogyan érzek? nyitom rá kék szemem reggelente a világra. Eddig azt mutatta hűségesen, hogy kiegyensúlyozott és derűs vagyok, a világ kerek, és mosolyog, mint egy piros alma, aztán tegnap valami megbicsaklott, talán az álomból jöttem ki rossz helyen, vagy egy gonosz gondolat suhant át észrevétlen az őrségen, nem tudom, az élet ragyás lett, és rohadó fogakat vicsorított (elolvastam néhány hírt, és az alattuk sorjázó emberalatti hozzászólásokat), az életnek ezt a hányingerkeltő pofáját néztem egész nap (délutánra alakot öltött: a kisebbik lánnyal kávéztam épp, egy budapesti aprócska asztal mellett ültünk, túrótortát ettem nem túl nagy kedvvel, a nő meztelen lába kék műanyag papucsban volt, a szája helyén szederjes förtelem burjánzott, ijedten kaptuk el szemünket a gyerekkel, csak a tányér volt, meg a villa, egymásra sem mertünk nézni, a túrótorta irányt váltott, kétségbeesten kerestem szabadító gondolatot), este lett, mire megérkezett: nem valóság, nyomában éreztem szétáradni ereimben a megkönnyebbülést, hála volt inkább, összecsuklottam, mint egy rongybaba (akkor eszméltem, milyen feszesre voltam húzva), a világ csengő barackká visszaváltozott.


 

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *