Szanaszét hagyott óriásbogarak

Az ablakszárnyak kitárva, párás, nehéz a levegő napok óta. Egy autó áll meg a házunk előtt. Előbbre menne kicsit, kérem szólok kiPulóvert húz át a fején, ez közterület mondja bele. Aztán néz föl. Kerek arcú, mosolytalan. Kék szeme van. Valóban mondom. Alig negyedórával korábban egy furgon szaggatta meg az ernyőként az út fölé boruló tujánkat. A szemközti házhoz akart megállni, de nem volt hely. Majd én is cövekeket verek le bólintok. Ez elég szomorú mondja. Visszaszáll a kocsiba, elhajt.

A belváros szélén vagyunk. Az utcánkban nincs átmenő forgalom, ide csak az jön, aki itt lakik. Így volt, amíg a belvárosban nem kellett fizetni a parkolásért. A legtöbb szomszédom karókat vert le a háza előtt. Az idegen autósok ellenségek. Aki nem ver le karókat, mulya alak, megérdemli, hogy a háza elé álljanak.

Nem bánom, ha előttünk parkolnak, hosszú a házunk, mint a vonatfütty. Nem bánom, ha meg tudunk állni mi is. Várjon, kezdjük elölről! Hogyan kellett volna kérnem? szólok gondolatban a kerek arcú után.

Görgetem magamban a galacsint. Az autótulajdonosok adóznak a városnak a kocsik után. Ha ingyenes volna a parkolás, autóikat (óriásbogarak) nem hagynák a környező utcákban szanaszét. Elárasztanának mindent a kocsik mondja a párom. Nem, ha volna a városnak ügyes terve a közlekedési szokásaink finom módosítására válaszolom. Eszembe jutnak a restartosok, akik tavaly óta mozgatják a várost. (A város egy nagy lavór, ide-oda locsogunk benne). A fejemben bicikliseket meg gyalogosokat látok. Ingyenes tömegközlekedést. A rádió következő hírblokkjában mintha egyenesen hozzám beszélnének: 2018. július 1-jétől Észtországban díjmentessé válik a távolsági buszközlekedés. A fővárosban, Tallinnban 2013 óta ingyenes a tömegközlekedés a helyi lakosok számára. A rendszer olyan sikeresnek bizonyult, hogy most kiterjesztik az egész országra.

Én mindenesetre maradok sétáló ember.

 

Édes anyanyelvünk

A történetek megmentenekkit?Látsz? kérdeztem apámat, amikor a tévézéshez úgy ültem le, hogy esetleg belógtam a képbe. Látlak válaszolta rendre. Nem tudom, volt-e benne fegyelmezés: fogalmazzak tisztán (látsz tőlem? látod a tévét?) vagy csak mulatott a nyelvvel, mint...

Istenlakta részletek

Istenlakta részletek Azt mondják, a mondás eredetét a középkori Franciaországban vagy Németországban kell keresni, amikor még úgy szólt: Isten a részletekben, az ördög a szélsőségekben rejlik. A képen egy blézerem bélése és rávarrt címkéjének részlete látható. Ha nem...

Rosszkedv

Kíméljetek, rossz napom van! Fúriák lettek erre, pokollakók, rosszabbak százszor, mint máskor. De hát szóltam! panaszoltam. Kikérték maguknak. Nem ragaszkodhatom a rosszkedvemhez. Akkor még nem tudtam, hogy az egyetlen érvényes létállapot a boldogság. Lehet mást...

Hátrább a keselyűkkel

Amikor kiadták József Attila Szabad-ötletek jegyzéke-t, fölszisszentem. Azt gondoltam, és azt gondolom most is, hogy ez a keselyű etetése, amelyik a másik maradékában turkál. Ami a nyilvánosságnak volt szánva, azt megkaptuk. A többihez semmi közünk. Ezt éreztem akkor...

Határok

(a jegyzet nem a fenti képről szól, bár szólhatna) Nézem az erkélyt, illúzióját kertnek, szabad térnek, nem tudom levenni róla a szemem. A mennyezet alá karvastag faág van rögzítve, színes madzagok futnak rá, arra ládából levélnövény kapaszkodik. Mellettük karcsú...