Facebook Instagram Pinterest

Van-e a szövegeknek vasárnapjuk? – stílusokról

A stílus, bizonyos korlátok között, váltogatható. Van, akinél a korlátok nagyon kinn vannak, mint Karinthynál, ő képes volt bármilyen stílusban alkotni, ebben akkora lángelme volt, hogy az árnyékot vetett a saját művészetére. Mások, ha két szót leírnak, azonnal fölismerni őket, akkora a szóválasztásukon a stílusbélyeg.

Az egyszerűvel nem lehet melléfogni.

A mondatszerkezetek könnyen áttekinthetők: alany, állítmány, tárgy, néhány határozó: ki mit mikor hogyan csinál. Kevés, ám pontos jelző. Az így összeálló szöveg levegős és világos, gyorsan emészthető. Ugyanakkor a legnehezebb így írni. Ehhez az embernek magának kell egyszerűnek lenni. Senki nem akar egyszerű lenni, akkor sem, ha egy az Isten, imádjuk a bonyolultat, abban van a dráma.

Szövegalkotáskor a nyitott személyiségeknek van könnyebb dolguk, nekik sajátjuk a közvetlenség, ami a világhálón nagy előny.

Van-e a szövegeknek vasárnapjuk?

A lélek képek nélkül meghal.
Régen az embereknek fontos volt a másik lelke: összegyűltek valahol, tűz mellett, és egymást történetekkel etették. Ma már nem gyűlünk tűz köré, a régi mesemondók helyét átvették az írók és a filmrendezők. A mesére kiéhezett lélek fog egy könyvet, vesz egy mozijegyet, és elvonul enni.
A szövegeknek akkor van vasárnapjuk, amikor célba érnek benned.


A kép forrása: Kósa Jázmin Aglája

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *