Facebook Instagram Pinterest

van bocsánat

Nem azt mondom, hogy megbocsátani könnyű; csak azt mondom, hogy elkerülhetetlen.

Marianne Williamson

Amikor felnőttem, lett egy meghatározásom arra, ki a felnőtt: aki meg tudott bocsátani a szüleinek. 
Ismerek olyan hatvanéveseket, akik ebben a tekintetben gyerekek maradtak. Pedig minden szülő a gyereke hóhéra is, vagy múlt idejű tartozások okán, vagy csak a tapasztalatlanságából és tökéletlenségéből kifolyólag, elkerülhetetlenül. Nem értek egyet Marianne Williamsonnal, nem is azért választottam a fenti idézetet, hanem mert tetszett a megfogalmazása. Megbocsátani nagyon könnyű, ha

feltételezem (állandóan), hogy minden ember (mindig) a lehetőségei maximumán cselekszik.

A lehetőségek maximuma nem állandó: amikor boldog és kiegyensúlyozott vagyok, akkor fölröppen az égbe: képesnek érzem magam mindenre, de leginkább, hogy élvezzem az életet. Amikor kibillenek, a maximum mélyre esik, beszűkülök, és megsötétedik a világ, mint vihar előtt.

Ezért fontos a belsőt napfényesen tartani. Akkor nem bántok (meg) senkit.

Ha pedig feltételezem (állandóan), hogy minden ember (mindig) a lehetőségei maximumán cselekszik, akkor megbocsátok, mielőtt sérülnék.

kis magyar nyelvtan
______________

bán(t): ez a szó viselős a következményével: bántok, előbb-utóbb megbánom

a sértődik töve a sér(ül): megsebződik; sér(t): sebez;
az -ódik, -ődik képzőben van számomra valami szenvedő-visszaható felhang, mintha bennfoglalná, hogy magam döntök arról, hogy ami történt, hogyan hat (vissza) rám, elszenvedem-e a történetet


 

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *