rosszkedv

Kíméljetek, rossz napom van! Fúriák lettek erre, pokollakók, rosszabbak százszor, mint máskor. De hát szóltam! panaszoltam. Kikérték maguknak. Nem ragaszkodhatom a rosszkedvemhezAkkor még nem tudtam, hogy az egyetlen érvényes létállapot a boldogság. Lehet mást választani, de azt az ember megbánja.

Ha valakinek rosszkedve van, tudom, hogy a bakon nincs gazda, a lovak között a gyeplő. Akkor a rosszkedv előbb-utóbb rám vicsorog, megharap.

A rosszkedvű ember kiesett a teremtés rendjéből, és ha nem tesz erőfeszítést, hogy visszajusson, nem tisztel senkit.

Egyszer, amikor dúlt-fúlt bennem a rosszkedv, elkezdtem visszafelé gombolyítani a gondolataimat. Elnevettem magam, amikor megtaláltam, hogy a rosszkedv melyikhez ragadt hozzá. Nem az ok volt nevetséges, hanem a fölfedezés gyönyörű, hogy ez milyen egyszerű. Ránéztem a gondolatra, és eltakarodott a rosszkedvvel együtt.

Azóta tudom, hogy a boldogságot a gondolatok fölügyeletével tudom őrizni.
Azóta igyekszem folyton a bakon ülni, fütyörészve.