Facebook Instagram Pinterest

óriás és ékszerész*

halálstruktúra olvasom
s már látom
a halálszálakból szőtt rácsot
a kereszteződésekben
élőkről hullatott szemét
hever: ez a szegély
a rácsszemekből ömlik
vastagon az életfolyó
visszajátszás valami nem jó
halálkultúra
az más
most mi legyen?
eldobjam a szót
ami szórakoztatott?
legyen szemét ez is
egy halálszál-kereszteződésben
ami nincs?
hogyne volna!
hiszen már a tiéd is 


*Részlet Szabó Lőrinc: Tücsökzene c. ciklusából:

Debrecenben

Cók-mókkal rakva, félve s boldogan,
vitt, nyolcéves fiút, első utam
Debrecen főutcáján. Mindenütt
legendát vártam, hajdúkat s velük
törököket, tűzvészt, gályarabot,
s hogy jön Kossuth, s megint beszélni fog
és de-tro-ni-zál… Azt hittem, csupa
hős vesz körűl… Kisvonat mozdonya
pöfögött fel s alá, mesebeli,
guruló vaskocka s kocsijai:
micsoda játék!… S vágy s való között
egyszer csak átléptem a küszöböt:
egy bolt felett cégtáblát láttam és
rajta, hogy: “ÓRIÁS és ékszerész”,
arany betűket… Megnéztem megint:
Ó-R-I-Á-S?… Az!… Istenem!… Eszerint,
gyúltam ki, itt egy Óriás lakik,
s hirdeti, hogy mivel foglalkozik!

Hatodnap

Öt napig vártam, öt teljes napig.
Csak apa előtt mondtam valamit
a titkomról, de oly zavarosan,
hogy meg sem értett… Restelltem magam
– úgy látszik – hogy olyan avult csodák
érdekelnek, amiket meg se lát,
meg sem említ már régi, igazi
nagyvárosi ember, debreceni.
Hatodnap aztán ott voltam megint
a Fő utcán. Ami csak mese, mind
emelt, röpített. Szárny-nyitó gyönyör
volt látni, messziről, hogy tündököl
az arany tábla!… S odaértem… És
elszörnyedtem: “ÓRÁS és ékszerész”:
ezt mondta csak a csoda-felirat.
Ki lopta el az Óriásomat? –
jajdult a szívem, szinte hangosan…
Aztán csak álltam s szégyelltem magam.

őriás és ékszerész


kép: Löfkovits Arthur órás és ékszerész üzletportálja Debrecenben, a Piac utcán

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *