Facebook Instagram Pinterest

mióta szálkás szeműek a magyarok?

Elküldte az Úristen a magyarjait, keressenek legkedvesebb fiának fát, amin a történet bevégeztethetik. Mentek a magyarok hét hegyet, hét völgyet. Egyszer csak megláttak egy háromezer éves cédrust. Olyan méltósággal állt, hogy a magyarok úgy érezték: le kell térdelni előtte. A legöregebb megkérte a fát, adja életét az Ember fiáért. A fa beleegyezett. Azóta zengenek a cédrusok, amikor háromezer évesek lesznek, tisztelgésül.
Akkor a magyarok a tenyerükbe köptek. Csattogtak a szekercék, mint vadállat foga, röpködtek a forgácsok szanaszét. Egyiknek a szemébe is jutott, a másiknak is.

Azóta szálkás szeműek a magyarok, így születnek, az Ember fiának keresztfája szálkájával a szemükben. Azt a szálkát látják a másikban, az szúrja őket, mint kitörni kész sírás, attól bennük az egymásmarás. Ám minden nagypénteken lehetőséget kapnak, hogy könny által megszabaduljanak. És mindig akad is egy-kettő közöttük, akinek sikerül. Megismerni őket, mert akármilyen a szemük színe, búzavirágkék, mint az északiaknak, sötét, mint a kunoknak, átszínezi a krisztusi zöld: az irgalom és a megbocsátás lágya.


fejléckép: Szabó Zoltán

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *