Kié a szám?

szélbeszéd

Van egy ismerősöm,

 

valahányszor találkozunk, magamnak is idegen leszek, hűlök tíz fokot, a mosolyom repedezett, és sehol sem találom a kedvességem. Ezerszer megfogadtam, nem szólalok meg, meg ne sebezzem. Nem lehet.

Idegen erők csukják-nyitják a számat.

Azt hiszem, fölfoghatatlan, mi történik egy-egy találkozáskor. Azt hiszem, az érintkezés nagy része szavak nélkül, a tudat háta mögött zajlik, az angyalok megegyeznek, mielőtt az emberek bármit is szólnának, hogy olyanokat löknek majd ki a szájakon, amik sebeznek, hogy alkalmat adjanak a gyógyulásra, vagy éppen ellenkezőleg, gyógyszókat mondatnak, fájdalomcsillapító szókat, amelyekben megmutatkozik az élet új arca, és az emberek könnyű szívvel mehetnek tovább.

 

Én hálás vagyok, ha valaki kihoz a sodromból, mert azzal lehetőséget ad a vizsgálódásra: mi bánt engem? Akkor hozhatom a szerszámaimat, és kikalapálhatom a horpadtságaimat. Gömbölyűbb leszek.

Remélem, egyszer csak sodrom sem lesz. Megszületik a világ.

 

ajánlott bejegyzés

ígéret