Facebook Instagram Pinterest

irgalom

Nap nap után találkozom velük

a közösen létrehozott álvalós térben, akikkel a középiskolában összefújt a szél, hordozói voltunk az ismeretlen történetnek, amely mára nagyjából kirajzolódott, szabálytalan kardiografikus görbe, ahogy mindannyiunkban más ütemet ver az élet, látni a hurkokban a háton cipelt terheket, az összeroskadásokat, a szakaszokat, amikor az ember négykézláb, a véresre horzsolódásokat, a gyász ütötte sebeket, az egyedüllétet a pokol fenekén, a csúcsokat, a ritka mámoros röpülést; és már nem tudom, melyik vagyok én: aki nézi, vagy aki átélte.


kép: Szabó Zoltán

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *