Facebook Instagram Pinterest

Hohohohó – időjárás-jelentés

Nagy a huzat, a dübörgő kályha megrezgeti az ajtót, azt hiszem, ez ébresztett föl, csukott szemmel hallgatom az öregasszony tél szöszözését, sötét van, néhány korai ember a járdát karistolja, nem lehet olyan hideg, ha esett a hó gondolom, mielőtt visszanyelnek az álmok.

(ismétlés)

Már csak nyomokban tartalmazom a kisgyereket, aki voltam, már nem bugyog föl ujjongó öröm ekkora hó láttán, legfeljebb hamuszók lebegnek el a számról;

már csak látni akarom a szépet, a telet munka közben, de nem akarok a részese lenni, mint amikor hanyatt hulltam a hódunnába angyalnyomot hagyni, visongva szánkáztam le a város legmeredekebb utcáin kékre-zöldre horzsolódva, önként odatartottam az arcomat a télnek, fessen csak nevetséges paprikajancsi orrot meg tűzrózsa-orcákat, mártsa vörösbe az ujjaim végét, az otthonmeleg majd életre dörzsöl;

azt hiszem, a csontig ható orosz hideg zabálta föl bennem a gyereket, hogy már a kimozdulás gondolatára ijedten simulnak egymáshoz a lábujjaim.

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *