Facebook Instagram Pinterest

Hipnózis*

(ismétlés)

Egyszer láttam egy ismeretterjesztő filmben, hogy a kísérleti alany azt a poszthipnotikus (hipnózis után is ható) parancsot kapta, hogy minden nap pontban négy órakor, akármilyen az idő, vegye a kezébe az esernyőjét, és induljon el sétálni. Arra is utasították, hogy felejtse el, hogy kapott ilyen parancsot. Amikor az ember fölébredt, nem emlékezett semmire, de minden nap pontban négy órakor fogta az ernyőjét, és elindult sétálni. Ha megkérdezték tőle, miért megy minden nap, miért éppen négy órakor, miért visz ernyőt, amikor még bárányfelhő sincs az égen, mindannyiszor észszerű magyarázatot adott. 

Azt gondolom, pontosan így élünk. Észszerűvé igyekszünk magyarázni az életünket, miközben fogalmunk sincs, hogy mit miért teszünk, nem tudjuk, hogy van egy csomó parancsunk, egy program, ami fut a mélyben a maga törvényszerűségei szerint. Ha ezt hiszem, annak olyan következményei vannak, hogy nincs szabad akarat, s akkor szabad választás sincsen, nem én választok, hanem a program, amivel azonosítom magam.

És mégis van felelősség:

hogy beleállok a sorsomba, vállalom (vállamra veszem) mindazt, ami történik, még ha nem is tudom, miért történik, még ha nincs is ráhatásom.


*Hüpnosz

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *