mint a szerzetesek

morzsolni a homokot az ujjbegyek közül,
lenni egyszerre a homokszem és a figyelem;
alkotni, mintha az örökkévalóságnak a hiábavalóságnak;

élni

nagybetűk és központok nélkül

egyszerűen

akár az Isten

lehetne így is

segítni egymást szakadatlan fölfelé

 

 

 

írok

mert ehhez van tehetségem;

– némelyeknek nyirkos szavakat adott az Isten, reményteleneket, mint a novemberi eső, másoknak sűrű és édes szókat, súlyosakat, mint a méz; nekem a sötétek meg fényesek jutottak, könyörtelenül szép és irgalmasan gyilkos szók, szőhetek belőlük selyemlamét, takarót.

Eddig volt a próbatétel.

Ha még itt vagy, és szövegre van szükséged, hívj vagy írj!

telefon

06 70 430 6088

e-mail

monk@senkise.hu

fejléckép: Szabó Zoltán