HATÁROK

(a jegyzet nem a fenti képről szól, bár szólhatna)

Nézem az erkélyt, illúzióját kertnek, szabad térnek, nem tudom levenni róla a szemem. A mennyezet alá karvastag faág van rögzítve, színes madzagok futnak rá, arra ládából levélnövény kapaszkodik. Mellettük karcsú nyírfatörzs áll, rajta körbe-körbe ámpolnák csüngnek. A koszszínű erkélyt belülről nádszövet takarja, a korláton végig virágok bólogatnak, ahogy kereng körülöttük a szél.

(térugrás) A legtöbb ház a bejáratával, ablakszemével néz az utcafrontra, ez dacosan elfordul, merőlegesen áll. Azért félszemmel, redőny mögül lesi, mi történik kinn. A homlokzaton apró, máztalan kerámia nap, hold, csillagok. Az eresz alatt kosarakból virág ömlik. Kicsi ház, kicsi udvar, de túlnő rajta a béke, és a benne élő ember. Eltűnik a kinn-benn határa: mintha tükörben, látom környezetében az embert.