Gyanú

Az ember az, amit tapasztal.

Besorol a sávunkba jobbról, az előttünk haladónak fékeznie kell, átülök mellé, hallom, ahogy szentségel, lehetne akár megértő is (1), a pénztársorban mögöttünk mocskos szájú asszony, hangosan méltatlankodik az egy-pénztáron, a munkanélküliségen, kinyit egy másik kassza, elénk siet, a fia, kb. tizenhárom éves, káromkodik, édesanya nyelve (2), száguldok visszafelé az időben, akkor jobbak voltak az emberek, aztán mindjárt el is szégyellem magam, nem hiszem, olyan tiszta gyerek voltam, lehet, nem a világ, én romlottam el.

ajánló