“Minden a fényes mosogatóval kezdődik.”

Marla Cilley

(félkézzel)

takaros jegyzet

“És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok, és senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a fura kis izé… raf… raffiakötő állvány, amihez hozzá voltak erősítve.” (Brian élete)

Most, hogy már nem küzdök a dolgokkal, megnyugodtunk. A dolgok is, én is. Azóta félkézben tartok mindent.

Amerre megyek

kicsi rendeket hagyok magam után.

A zongora mellett elhaladtomban letörlöm a hete rajta hagyott, mindjárt kell festékkészlet tetejét, a fogason megigazítok egy összeráncolódott inget, kiporszívózom a gyerekszobát, a porzsákot az udvaron kiürítem, leveszek a fáról egy körtét, beleharapok, fordul a fejemben egy sor a dolgok hiábavalóságáról, hogy folyton bejönnek, folyton kiviszem őket, leszedem a megszáradt ágyneműt, áthúzom az ágyat, a tisztára mosott ruhát kiteregetem, beviszek két marék paradicsomot, az asztalra teszem, az asztalról leszedek néhány edényt, elmosogatok, ecettel fényesre törlöm a mosogatót (mert minden ott kezdődik)

kezemen az összes, szemmel nem látható sérülés fölsikolt;

bokrok karistoltak rá tegnap apró rajzokat

Jól van így

nem bírom az egyhangúságot