Facebook Instagram Pinterest

Emlék

Nem volt rég:
bejött hozzám
asztahoz ültünk: barátok
láttam ki volt egykor
ő nem tudom mit látott
mesélt
hallgattam
“többet vár talán”
miért nem teszel így?
kérdeztem tétován
rám nézett
mily gőg hiteti el veled
hogy jobban tudhatod nálam?
mindenkinél?
akár az Istennél?
olvastam tekintetét
és elszégyelltem magam.

Pedig nem ő volt
én voltam abban a sötét szemben
az asztal mellett velem szemben

nézzek bármerre: ott vagyok
kunfajta konok
szívem percenként hatvanszor löki szét ereimben hogy
megváltásomat rám bízta az Isten
egyedül is kitalálok köszönöm.


emlék
emlék

Lengyel Tibor

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *