Élményhajsza

Mindenki utazik. Mindenki jön-megy, izgul, készül, én meg itt vagyok röghöz kötve. Nincs más akadály, mint a hiányzó vágy. Már-már hibásnak érzem magam, annyi utazni vágyó közt a maradó. De bárhova megyek, ott vagyok. Én vagyok a legsúlyosabb bőröndöm. Úgysem látom, amit nézek, ahhoz üresnek kéne lenni. Én azonban el vagyok tömődve magammal.

Nem teljesen. Néha hozzám férnek a pillanatok. Ma reggel, miközben csiptettem kötélre száradni a ruhát, ahogy lehajoltam, megláttam a lábam előtt a kaprot, nyurga szigetet a lazúrkék edényben, a szárak tetején körömnyi halványzöld kezdeményeit a virágnak, és lehet, életemben először láttam.

Amíg hajkurásztam a lélegzet-elállító pillanatokat, üres maradt a markom. Minél jobban kapkodtam utánuk, annál inkább. Pedig ha nem űzöm, ha megállok, a tökéletes pillanat megtalál.