A történetek megmentenek

kit?

Látsz? kérdeztem apámat, amikor a tévézéshez úgy ültem le, hogy esetleg belógtam a képbe. Látlak válaszolta rendre. Nem tudom, volt-e benne fegyelmezés: fogalmazzak tisztán (látsz tőlem? látod a tévét?) vagy csak mulatott a nyelvvel, mint általában a jó humorú emberek, lecsapott a kétfelé nyíló alanyi igeragozás kínálta lehetőségre, hogy bár alanyinak hívjuk, mutathat tárgyra: látsz engem? (amikor is a tárgy éppen személy)
megmentenek (és még ezer másik) alanyi ragozású ige is tud akár több tárgyra mutatni. A történetek megmentenek téged, engem, bárkit, mindannyiunkat.

 

Kell-e tudni ezekről? Kell-e tudni, hogy van a nyelvünkben alanyi és tárgyas (sőt: főnévi igenévi) ragozás? Nem, dehogy. 

Ahogy azt sem kell észrevenni, hogy az Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét sorban József Attila megfordított okot, okozatot. Élvezni nyelvet, verset lehet ez ismeretek nélkül is.

előző bejegyzés

Az ördög a részleteben rejlik

Azt mondják, a szólás eredetét a középkori Franciaországban vagy Németországban kell keresni, amikor még úgy szólt: Isten a részletekben, az ördög a szélsőségekben rejlik.