Dicstelen büszkeség

árulkodó nyelv

Ha az ember figyelmes, a nyelv folyton árulkodik. Büszkének lenni csak összehasonlításban lehet. Az összehasonlításhoz legkevesebb két dolog kell. Hogy legyen legalább két dolog, el kell hasítani az Egyet. A hasítás ördögi tett, az egyesítés isteni.

Amikor a hasításban több dolgok keletkeznek, az ember címkéket aggat rájuk. Például a nyelvek ragasztók (pl. a magyar) hajlítók, (pl. a német), elszigetelők (pl. a kínai) vagy bekebelezők (pl. az indián nyelvek).

Amikor valamelyiket a másik fölé emelem, alá- fölérendeltséget hozok létre, s ezzel megteremtem egyszerre a lenézést és a felsőbbrendűséget. A büszkeség lefelé néz.

Lehetek büszke arra, hogy magyar vagyok, és tarthatom  becsben. Ha büszke vagyok, mások fölé emelem, ha becsben tartom, azt jelenti, hogy fölismerem és vigyázom az önmagában való értékét.

kapcsolódó bejegyzés

 

Egyszer olvastam, hogy a magyarhoz  a mellérendelő mondatszerkesztés áll közelebb,  és hogy az alárendelő eluralkodása idegen befolyás eredménye.