Select Page
A tudás fája

A tudás fája

A tudás fája

(Úgy megváltoztam, hogy
alig ismerek rád.)  

Fodor Ákos

amíg a készlet tart

– Lehet, rétegekben van az ismeret. Beleérsz egy rétegbe, és egyszerre mindent másképp látsz. Vagy csak érsz megfele, mint az alma. Gyerek voltam, amikor először hallottam a paradicsomkerti tiltott fáról. Sok bajom volt már akkor az Istennel, illetve a pap Istenével. Nem fért a fejembe, hogy miért kellett eltiltani az embert a tudástól. Miért rossz a tudás? Bajom volt a tiltással is. Jól tudtam, hogy amit tiltanak, azt muszáj megcsinálni. Nincs kártékonyabb könyv a Bibliánál, vontam le végül, és hátat fordítottam az intézményes vallásnak. Akkoriban nem tudtam, hogy nem láthatok mást, mint amilyen vagyok: harcot és összeütközést mindenhol; nőttem belefele az életbe, kellett tudnom, mit gondolok róla. Jó néhány évtized eltelt, az izgágaság szemlélődéssé simult, és akkor figyeltem fel arra, hogy a tiltott gyümölcs történetéből a legtöbbször kihagynak egy nagyon fontos részletet: nem a tudás fájának gyümölcsét, hanem a jó és rossz tudásának fájáét tiltotta az Isten. Lehet, nem is tiltotta, csak figyelmeztette az embert, hogy azzal magára szabadítja a poklot. Nem ő, az Isten űzte ki az embert a paradicsomból, az ember száműzte magamagát a pokolba. Azt mondják, a jó és rossz tudása azt jelenti: mindentudás. Szerintem nem. Szerintem a jó és rossz tudása: az Egy kettéhasítása. Az Igazság elveszítése. Az ősrobbanás. A két-ségbe-esés. A születés-halál. Ettől akarta óvni az emberiséget az Isten. A kettősség poklától. A szenvedéstől.

Rétegek

és a valóság

Láthatatlanság

képzelt lét

Lennivaló

már csak az

HON
LAP
KÉSZ
ÍTÉS

Rétegek

Rétegek

A tavasz kezdetéig

Day(s)

:

Hour(s)

:

Minute(s)

:

Second(s)

Rétegek

A valóságot rétegek takarják. Mindegy, mennyit találok meg, mennyin hatolok át, amíg beszélni tudok róla, addig nem jutottam el hozzá.

amíg a készlet tart

Ahogy ment beljebb az ember a tóba, beljebb, egyre beljebb, hideg rétegek váltakoztak meleggel. Este föltámadt a szél. Összesöpörte a kertekből az illatokat, váltakozva dugdosta a kései járókelők orrába a nárcisz halvány, a kulcsvirág vaskos illatát. Először lehetett érezni, hogy lesz idén is tavasz.

Valaha a cseresznyefa alatt lila volt a föld. Már csak csomókban nő az ibolya, foltokban, ahogy az ember kopaszodik.

Rétegek

és a valóság

Láthatatlanság

képzelt lét

Lennivaló

már csak az

Láthatatlanság

Láthatatlanság

Láthatatlanság

 

írműhely

(…) bármilyen tudást is gyűjtsél, semmivé fog válni.
Csak egyetlen igazság van a világon, és ez az, hogy minden valótlan.

Sri Nisargadatta Maharaj

____________

Ha akarok, tudok láthatatlan lenni. Megvan a módja, tudom, hogyan kell felöltöznöm, és hogyan kell viselnem a hajamat. Igen, a hajam nagyon fontos, egyedül az tud leleplezni. Tegnapig azt hittem, a képességem én irányítom.

Úgy kezdődött, hogy Ipszilon ismerősei rendre zavarba jöttek, ha rájuk köszöntem az utcán. Aztán már csak Ipszilonnak köszöntek, mintha ott sem lennék.

Tegnap  találtam két képet. Ha nem tudnám, hogy ott álltam Ipszilon oldalán a tömegben, nem hiányozna róluk semmi. Akkor nem merült volna föl bennem: lehet, hogy a létem csak képzelem?

íróműhely

Lennivaló

Lennivaló

LENNIVALÓ

 

írműhely

Az égben átbucskáztam a fejemen, mint a mesékben a madarak, és ember lett belőlem.
Gyerekként azt hittem, mindenki tudja, mit keresünk itt, csak én nem.
Most sem tudom, de látom, hogy más sem.

Gondolni gondolok dolgokat.
Hogy ha már alábucskáztam, akkor lennivalóm van.
Tennivalóm nincs.

Tennivalóm addig volt, amíg fontosnak gondoltam magam.
Hamuba’ sült pogácsám morzsái a szavak.
Végül csak lennivalóm marad. 

 

 

íróműhely

lemaradás

lemaradás

LEMARADÁS

 

írműhely

Azt kérdezi, lemaradt-e valamiről. Hát honnan tudhatnám én azt. 

Honnan tudhatnám, hogy ami nekem akkora öröm, hogy majd’ megszakadok, nem hagy-e hidegen téged.
Hogy amit meg sem látok, nem ámulat-e neked. Időről időre rácsodálkozom, hogy akivel egymás mellett sétálok, mennyire más lát, mint én. Hogy aki filmet néz velem, mennyire mást néz. Hogy aki ugyanazt a könyvet olvassa, nem is. 

Megesik, hogy megereszkednek a lélekhúrjaim, és akkor még a saját élményeimről is lemaradok. 

íróműhely

E-k

E-k

E-k

 

írműhely

Kisgyerekként azt hittem, mindenki olyan, mint én, és ezt a hitemet sokáig őriztem, annak ellenére, hogy az emberek igyekeztek meggyőzni, hogy ők másmilyenek.

Még a főiskolán is azt hittem, hogy ha én hallom a kétféle e hangot, akkor mindenki hallja, eleve, mert sokszor jelentés-megkülönböztető szerepe van. Meglepett, hogy ebben is tévedek.

Hallgattam tegnap egy szinkronizált felvételt: meg kell sms-íteni (ejtsd: esemesíteni) – így kezdődött, és én máris lefonódtam, hogy milyen gyorsan keletkeznek új kifejezések, két évtizede ez még nem létezett, de mégis: mit jelent? tömöríteni kell? hangosan dohogtam, mire a párom kutatón nézett rám, bolondozok-e, és amikor kijavított, jöttem rá, hogy a csupa nyílt e-vel mondott szavak okozták a zavart, mert az én fülemben csak az utolsó nyílt, a többi zárt abban a mondatkezdésben, hogy meg kell-e semmisíteni.

íróműhely