Hálaadás

Gyerekkoromban még nem tudtam, hogy azért nyitok ki egy könyvet, hogy kinézhessek valaki más szemén. Pedig azért. Valaha nem válogattam meg, kinek a szemén, mégsem fogtam mellé, mert az ég úgy adta a könyveket a kezembe, hogy a legnagyszerűbbekén.
Mostanra leginkább azoknak az íróknak a szemét szeretem, akik engedik, hogy a földjük szellemei, kelta varázslók, indián sámánok, csavargó cigányok állítsanak a látásukon, hogy találkozhasson a valóság a varázslattal. Ilyenkor lelassítom a mesét, visszafogom a mohóságom, éppen, mint egy ínyenc, legyen idejük a mondatoknak a nyelvemre olvadni, felszívódni, részemmé válni. Minden ilyen olvasmány megfüröszti a szememet, mint a könnyek. Ragyog a világ rajtuk keresztül, mint soha azelőtt.

Kövesd az írásaimat a Bloglovinon

ajánló

Romolás

Mikor kezdődhetett: amikor az emberek a házaktól nem láttak többé hajnalt; amikor az ételük fölött először nem mondtak áldást – nem ülnek már asztalhoz sem; amikor nem vittek be a körmük alatt fekete földcsíkot a kertből – kertjeik sincsenek rég; amikor elfelejtettek hálásnak lenni az apró dolgokért; vagy mindez egyszerre történt, és az ember sodródni kezdett, mint őszi szelekben a falevél sem földhöz, sem éghez nem tartozva;

de hogy megtörtént a romolás, az bizonyos, mert megromlottak a szájak, sötét és nyálkás szókkal beszélnek az emberek, és a veteményesekben elszaporodtak a csigák.

ajánló

Orosz szőlő

Nem tudom, ki nevezte el a növényt orosz szőlőnek, sem, hogy tudta-e, hogy a névadás teremtés, aminek nevet adok, létrehozom, amit megnevezek, megidézem;
nem tudom, mi volt előbb: a megérzés, hogy milyen a növény természete, vagy a figyelem, amelyben az megmutatkozhatott,
az orosz szőlőben mindenesetre óriási az életerő, támogatott és fölnevelt a kertemben egy Istenültette paradicsombokrot.

ajánló

mondta Stan

Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy semmit nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni – mondta Stan, és megbillentette a kalapját.  

ajánló

Szeptember

Szeptember

Szeptember

Van egy pillanat szürkület előtt, amikor telt, meleg fénnyel aranyló lesz a levegő, az embernek eláll a lélegzete, megállnak a gondolatai, kihagy egy ütemet a szíve, és mire eszmél, hogy egy térbeli festmény része, mintha mi sem történt volna, egykedvűn szitálni kezd az alkony. 

Csak szeptemberben, csak annak, aki képes elkapni. 

 

pontosság