Ősz – szófejtés

Bizonyos pókok hálószálai úsznak meleg őszi napokon a levegőben, azt mondjuk, ökörnyál. Ezüstösek, mint a korral kifehéredő hajszálak. Ahogy az ember, ahogy az év ősül, megőszül.

——-
Arany az ősz. Az angol autumn szóból áthallik a latin aurum. És így is ér véget a nyár: arany lobbanással.

——

Ősz van. – Öregszem?
Szemem elől a madár
fellegbe búvik.

(Matsuo Basho Fodor Ákos fordításában)

—-

Kövesd a bejegyzéseket a Bloglovinon!

ajánló

Ígéret

Mi az ígéret megtartásának akadálya?

Elég

Annyi, minél több nem kell.
Eljön, amikor nem kell több?

Ígéret

Ígéret

szép szó az

ígéret

megtartás?

A bimbó a levél vagy a virág ígérete. Hogy lesz-e belőle valami, nem tudni. Jöhet fagy, lelegelhetik az őzek, szárítani leszedheti az ember.

Nemcsak igeidők, főnévidők is vannak. Az ígéret jövő idejű főnév. A jövő azonban nincs az ember birtokában, ezért ígérni felelőtlenség.

Mégis: ígéreteket teszünk egymásnak, és viszi is a lelkünket az ördög, mert olyannal sáfárkodunk, amink nincs.  

Ugyanakkor ígérni fölöttébb derűlátó dolog, feltételezi, hogy lesz holnap, és a dolgok jól alakulnak. 

 

Nem ígérek senkinek semmit.

Nem tudom, holnap ki leszek.

Ajánló

ELÉG

Amikor

az embert megérlelik a tapasztalatai, múlik a mohóság és helyét átveszi az elég-edettség.

 

Elég

Elég

ELÉG

(szófejtés magyarról magyarra)

 

— elég —

Főnevek mellett: annyi, minél több nem kell, vagy: mivel be lehet érni, mi a szükséget tökéletesen pótolja.

Czuczor—Fogarasi: A magyar nyelv szótára

— elégedettség —

Az eleget az ember tanulja. A fiatal nem ismeri. A fiatal mohó és telhetetlen, nagy a szeme és a szája, kezdetben főként a szája — abba gyömöszöli bele a világot, amíg kisgyerek. Később megnő a szem: lesz kocsikerék, kell tömi képekkel. Füllé nem válik mindenki, van akinek eszköz marad egész életére. Másnak kinyílik a szél füttyére, egészen a szférák zenééig.

Amikor az embert megérleli az idő, és sorra lobbannak el a vágyak, múlik a mohóság, és helyét átveszi az elég-edettség. Ha. Mert van, akinek sosem jön el a befelé. Az nem ismeri meg az eleget, sosem tudja meg, milyen arra vágyni, ami éppen van.

Ajánló

 

De-kultúra

Dicstelen büszkeség

Dicstelen büszkeség

Dicstelen büszkeség

árulkodó nyelv

Ha az ember figyelmes, a nyelv folyton árulkodik. Büszkének lenni csak összehasonlításban lehet. Az összehasonlításhoz legkevesebb két dolog kell. Hogy legyen legalább két dolog, el kell hasítani az Egyet. A hasítás ördögi tett, az egyesítés isteni.

Amikor a hasításban több dolgok keletkeznek, az ember címkéket aggat rájuk. Például a nyelvek ragasztók (pl. a magyar) hajlítók, (pl. a német), elszigetelők (pl. a kínai) vagy bekebelezők (pl. az indián nyelvek).

Amikor valamelyiket a másik fölé emelem, alá- fölérendeltséget hozok létre, s ezzel megteremtem egyszerre a lenézést és a felsőbbrendűséget. A büszkeség lefelé néz.

Lehetek büszke arra, hogy magyar vagyok, és tarthatom  becsben. Ha büszke vagyok, mások fölé emelem, ha becsben tartom, azt jelenti, hogy fölismerem és vigyázom az önmagában való értékét.

kapcsolódó bejegyzés

 

Egyszer olvastam, hogy a magyarhoz  a mellérendelő mondatszerkesztés áll közelebb,  és hogy az alárendelő eluralkodása idegen befolyás eredménye.

 

De-kultúra

De-kultúra

De-kultúra

Azt, hogy a szó rögtön kétfelé nyílik, akkor vettem észre, amikor leírtam. A de-, mint latin fosztóképző (de-koncentrált, de-pressziós), és a magyar de ellentétes kötőszó a címet kétfelé színezi, és mindkettő sötét árnyalatban.

A de kötőszó olyan, mint egy feltartott tenyér: állj! Aki használja, azt jelzi, hogy amit hallott, nem engedi be a fülén, fölösleges a beszéd.
Őszinte dolog.

Őszintén szól belőle a merevség, a ragaszkodás, a kimozdíthatatlanság.

Egyszer olvastam, hogy a magyarhoz  a mellérendelő mondatszerkesztés áll közelebb,  és hogy az alárendelő eluralkodása idegen befolyás eredménye.

Nem hiszem, hogy idegen befolyás volna. Nem kell a romlást másra kenni.

A nyelv a gondolkodásmódot képezi le, bele van sülve, ezért ha elemezzük valaki nyelvhasználatát, ugyanúgy megismerhetők a személyiségjegyei, mint ha vallana, sőt. Leleplezőbb. Megmutatja, mennyi az emberben az ellenkezés (pedig, de, mégsem), a gyerekesség (mindig, soha), a másra mutogatás (miatta, miattuk), a feltételesség (ha…, akkor), illetve az együttműködés (és, meg, is), a derű (mégis), a teherhordozás (általam, miattam) és így tovább.

Úgy tágul a figyelmem

mint a világegyetem
mint a szembogár

Ajánló

a legutóbbi bejegyzésekből

Mit mond magáról a Végtelen?

Milyen a jó jelmondat?

Milyen a jó jelmondat?

A nyelv zenél. Nem halljuk, mert elnyomja a jelentés. Olykor, isteni pillanatokban, amikor az ember váratlanul kiesik a nyelvből, meghallja. Mire eszmél, hogy milyen szép, már el is veszítette.

A minap hallgattam egy ötperces előadást arról, hogy aki jó jelmondatot akar, figyel a zenére. Elragadó ötlet! Mondok egy mesét! csináltam is az új szlogent rögvest a szellemében. Mondok egy mesét. Egy daktilus és egy jambus. ― υ υ | υ ―. Gyönyörű!

Élj magyarul! ― υ υ | υ Daktilus és lebegve hagyott vég.

Innen nem volt megállás. Belehallgattam a nevembe (jambus és anapesztus), eljátszottam híres cégek jelmondataival, hétköznapi fordulatokkal, utcán fölszedett töredékekkel. Tele van falevéllel az árok. Ez régi gyűjtés, a mai napig a kedvencem. Színtiszta anapesztusok (υ υ ―) a végén csonka verslábbal. Az anapesztusok borúsak, éppen, mint a moll zenék, a daktilusokban süt a nap, akár a dúr skálában. Azt mondják, Homérosz a tenger hullámverésének dallamára írta az Odüsszeiát. Nem hiszem. A tenger anapesztusokban hullámzik, az Odüsszeia pedig csupa erős, férfias daktilusból áll.

Az az ötperces előadás visszairányította a figyelmemet valamire, ami varázsolni tud velem, bárkivel. Azért könnyebb verset dallammal tanulni, mert a zene hátára fölfekhet a szöveg. Ezért van, hogy az időmértékes versekre évtizedek távlatából is emlékszünk, dobolnak, mint a szívverés.