Bizalom

A bizalmat előlegezni kell, nem rászolgálni.

 

 

Nekem tetszenek a kerítés nélküli kertek,

ami képtelenség, mert a kert attól kert, hogy el van kerítve. Mégis: szívesen élnék úgy, hogy nem kell zárnom kaput, ablakot, korlátot tenni a virágláda elé, szólni az embernek, hogy megrongálta a kocsimat,  mert nekem az nagy szégyen, bekeríteni a birtokot – elég lenne keresztbe tenni a söprűt a bejárat elé, jelezve, hogy nem vagyok otthon, és akkor aki jött, leteszi a csokor virágot, a kosár zöldséget és gyümölcsöt a kapualjba, és az még akkor is ott van, amikor hazaérek.

És ez néha meg is történik.

 

 

Ezt én gondolom, ahogy azt is, hogy talán az Isten is éppen így tesz a teremtett dolgokkal. Nem lehet gyanakvón élni. Illetve lehet, de nekem nem jó. Akkor gyanakszom, amikor romlott vagyok. Ha nem lenne bennem romlottság, sosem jutna eszembe, hogy a másik kihasznál, megkárosít, visszaél.