Facebook Instagram Pinterest

-berg – átkelés a homo literatusból a homo digitalis korába

(ujjgyakorlat*, játék)

Két világ határán vagyunk épp: kelünk át a jó hegyről a cukorhegyre.

Gutenberg: jó hegy.

Az, hogy valaki olvasó ember, rang. A rang fölötte állás. Az értékrendünk adott az olvasásnak rangot, a hitünk, hogy a tudás hatalom. Ám a könyvnyomtatás korának is megvan a sötét oldala. A könyv nem-jelen-lét. Az ember kinyitja, és belép egy másik csillagrendszerbe. Gyerekkoromban még a fülem sem maradt itt, csak anyagi valójában, jobb lett volna, ha annyi sem marad, mert gyakran annál fogva ráncigáltak vissza. Akárhogy is, az olvasás, menekülés a valóságból. Szórakozás. Az ember agyonüti az időt, s közben azzal áltatja magát, hogy hasznosan.

Zuckerberg: cukorhegy

Amíg nagyanyám élete java részének látóhatára nagyjából egybeesett a faluéval, az enyém földgolyónyira szűkült. Zúdul rám nap mint nap rengeteg érdektelen adat a bolygó életéből folyamatosan ellátva az elmémet ragacsos csámcsogni valóval, az én dolgaimhoz, az én életemhez semmi közük, ellenkezőleg: kivonnak belőle, robotlétre kapcsolnak.

Megnyílt a kerek, lila ég is, sosem látott bőséggel ömlenek a beavató tanítások, útmutatók a megvilágosodáshoz, csakhogy a befelé magányos út; magányos halál, magányos szülés, magányos születés.

Én szeretem a világhálót szemetestül, mindenestül. Ám nem feledem, hogy

A gyümölcs és a méz nyugodtan, mosolyogva, tisztán és ártatlanul édes. Hiszen éppen ez az! A cukor nem. Valami kézzelfoghatóan szemérmetlen van benne, valami izgató, sőt, valami obszcén. Aki cukrot eszik, az hazugságra való hajlamot eszik. Aki hazudik, az ugyanarra a mellékútra lép. Ugyanazt a hátsó gondolatot választja. Úgy tagad, úgy rejt el, felejtet, altat, átvisz valahová. Hová? Az a világ, amit a cukor varázsol, az nincs. Ezért cukor és hazugság összefügg. Hazug. De az igazi összefüggés nem ez. Az mélyebben van. Láthatatlan. A cukor természete, hogy nyomában minden, úgy tűnik, “mintha”. Csupa látszat, sima, könnyű, sikló olvadás, hízelgő bódulat. A hazugság beszennyez, de úgy, ahogy a cukor. Édesen, lassan, elringatva, észrevétlenül, hátulról, így tesz üressé, mert a könnyebbik utat kínálja, választja, adja, elémelyít, megront, ellustít. Ez a cukor és hazugság misztikus analógiája. A hazugok mosolyognak, mint a cukor. És a cukor arca olyan, mint a hazugság: könnyű megszabadulást biztosít. A hazugság felment, és titokban elárul. S az embert látszólag kihúzza a bajból, valójában az iszapba nyomja, elsüllyeszti a puhába, mint a cukor.

Hamvas Béla


*ujjgyakorlat: (3.) Vminek, főként művészi, szellemi munkának az alkotókészség fejlesztése érdekében, az eszközök kikísérletezése végett való próbálgatása. (Czuczor-Fogarasi)


kép: Kósa Jázmin Aglája

 

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *