Együttélés

Együttélés

Együttélés

 

íróműhely

Igen, jobb volna, ha nem dohányoznának. Ha nem innának energiaitalokat. De még emlékszem, mennyire fölháborított kamaszként, amikor egy-egy felnőtt kifejezte a viselkedésem fölötti nemtetszését. Elég volt, ha a fejét csóválta, nem is kellett, hogy (be)szóljon.

A reggeli madárcsivitet fölváltotta egy másik: fiataloké, akik iskola előtt az ablakunk alatt dohányoznak. Mehetnének két lépést odébb, az embermagas tuják mögé, a téglafal elé, de nekik az ablak alatt esik jól. A járdán megszaporodtak a csikkek. A minap adtam nekik egy vízzel félig töltött befőttes üveget, dobják a cigarettacsutkát abba. Azóta hallom, ahogy leemelik az üveget a bádog könyöklőről, és visszateszik. Azóta tiszta a járda.

Eddig az energiaitalos dobozaikat beszórták a sövény alá, most nekibátorodva megkértem őket arra is, hogy tegyék a villanyoszlop résébe, én majd beteszem a fémgyűjtőbe. Ma reggel a dobozok takaros rendben ott sorakoztak. Megy ez.

íróműhely

Gyanú

Gyanú

Az ember az, amit tapasztal.

Besorol a sávunkba jobbról, az előttünk haladónak fékeznie kell, átülök mellé, hallom, ahogy szentségel, lehetne akár megértő is (1), a pénztársorban mögöttünk mocskos szájú asszony, hangosan méltatlankodik az egy-pénztáron, a munkanélküliségen, kinyit egy másik kassza, elénk siet, a fia, kb. tizenhárom éves, káromkodik, édesanya nyelve (2), száguldok visszafelé az időben, akkor jobbak voltak az emberek, aztán mindjárt el is szégyellem magam, nem hiszem, olyan tiszta gyerek voltam, lehet, nem a világ, én romlottam el.

ajánló

Kérdések

Kérdések

Mostanában inkább csak kérdéseim vannak.

Mi van, ha végigcsináltuk már a történelmet (akár ezerszer)? Mi van, ha a Biblia azért tudja, hogy mi lesz, mert már megtörtént?

(Gyere, Jézus, jelenés!
Már megint?)

De mi van, ha éppen azért történik meg, mert megírták? mert az írott szónak ekkora a kényszerítő ereje?
Mi van, ha Orwell sem látnok volt, hanem akaratlanul az ördög szolgája? ha az 1984 lett az az átjáró, ahonnan a sötétség rászabadulhatott a világra (a világosságra)?
Mi van, ha ok és okozat egyszerre vannak?

Nekem, aki azt hiszem, hogy az élet eleve kijelölt pályán száguldó vonat, végül is mindegy.

ajánló

A történet

A történet

Mi történne, ha elveszíteném az emlékeimet? Ha másoktól kapnék történetet? Valószínűleg senkinek nem hinnék, senkiben nem bíznék meg, mert nem tudnám, hogy ki beszél hozzám.
Azt mondják, aki elveszíti az emlékeit, annak megváltozik a személyisége. Ezen csöppet sem csodálkozom.
Akinek folytonosak az emlékei, esténként ágya mellé teszi napról napra súlyosabb történetét, és reggel belebújik. Csakhogy az nem papucs, hanem ólomnehéz páncél. Véd, de ami véd, el is zár. A története rácsukódik az emberre mint koporsófedél. Elevenen eltemeti.
Van, hogy valami rést üt a történeten, egy nagy megrázkódtatás vagy isteni élmény, és akkor a páncélból leesik egy darab. Ha ez egyszer elkezdődik, visszafordíthatatlan.
Kell merni folyton felejteni, kell merni történettelennek lenni.

ajánló

Ősz – szófejtés

Ősz – szófejtés

Bizonyos pókok hálószálai úsznak meleg őszi napokon a levegőben, azt mondjuk, ökörnyál. Ezüstösek, mint a korral kifehéredő hajszálak. Ahogy az ember, ahogy az év ősül, őszül.

——-
Arany az ősz. Az angol autumn szóból áthallik a latin aurum. És így is ér véget a nyár: arany lobbanással.

——

Ősz van. – Öregszem?
Szemem elől a madár
fellegbe búvik.

(Matsuo Basho Fodor Ákos fordításában)

—-

Kövesd a bejegyzéseket a Bloglovinon!

ajánló

Elég

Annyi, minél több nem kell.
Eljön, amikor nem kell több?

De-kultúra

De-kultúraAzt, hogy a szó rögtön kétfelé nyílik, akkor vettem észre, amikor leírtam. A de-, mint latin fosztóképző (de-koncentrált, de-pressziós), és a magyar de ellentétes kötőszó a címet kétfelé színezi, és mindkettő sötét árnyalatban. A de kötőszó olyan, mint egy...