Ősz – szófejtés

Bizonyos pókok hálószálai úsznak meleg őszi napokon a levegőben, azt mondjuk, ökörnyál. Ezüstösek, mint a korral kifehéredő hajszálak. Ahogy az ember, ahogy az év ősül, megőszül.

——-
Arany az ősz. Az angol autumn szóból áthallik a latin aurum. És így is ér véget a nyár: arany lobbanással.

——

Ősz van. – Öregszem?
Szemem elől a madár
fellegbe búvik.

(Matsuo Basho Fodor Ákos fordításában)

—-

Kövesd a bejegyzéseket a Bloglovinon!

ajánló

Ígéret

Mi az ígéret megtartásának akadálya?

Elég

Annyi, minél több nem kell.
Eljön, amikor nem kell több?

Hálaadás

Gyerekkoromban még nem tudtam, hogy azért nyitok ki egy könyvet, hogy kinézhessek valaki más szemén. Pedig azért. Valaha nem válogattam meg, kinek a szemén, mégsem fogtam mellé, mert az ég úgy adta a könyveket a kezembe, hogy a legnagyszerűbbekén.
Mostanra leginkább azoknak az íróknak a szemét szeretem, akik engedik, hogy a földjük szellemei, kelta varázslók, indián sámánok, csavargó cigányok állítsanak a látásukon, hogy találkozhasson a valóság a varázslattal. Ilyenkor lelassítom a mesét, visszafogom a mohóságom, éppen, mint egy ínyenc, legyen idejük a mondatoknak a nyelvemre olvadni, felszívódni, részemmé válni. Minden ilyen olvasmány megfüröszti a szememet, mint a könnyek. Ragyog a világ rajtuk keresztül, mint soha azelőtt.

Kövesd az írásaimat a Bloglovinon

ajánló

Rímesék

Rímesék

Béla

Éppen delet ütött az óra
amikor rálelt a csavargóra
Béla
meghívta a lakására
“vendégem egy zabkására”
mondta lelkesülten
“van hozzá kis libasültem”
nyelt nagyot a nyomorult
s ahogy megmozdult
Bélát bűz csapta orrba
megemelkedett a gyomra
“inkább idehozom
maradjon”
morogta.

Az amazon gyomra

Nem ezen, amazon
a lovon ül egy amazon
nincsen rajta szoknya
így van szokva
háborog a gyomra
éppen
s hogy valami ne maradjon
épen
semmiképpen
pálcájával rávág
egy útmenti gyomra.

Mondóka

Világgá ment hét fő
szom batyut köttek
bele sütőtököt meg
lepénteket tömtek.
keddvükben kétszer
da
lra is fakadtak
vásárnap – akarod? –
nálad maradhatnak.

Szorka

Volt egyszer egy
szomorka boszorka
úgy hívták, hogy Szorka
lógott szájába az orra
bibircsók virított az állán
sosem érte csók a száján.
Csúfolta is varjú, csóka
“Fertelmes ronda vagy, Szorka!”
Elfeledték, hogy boszorka.
“Szemét varjú, szemét csóka!
Vájjátok ki egymás szemét!”
mondhatta volna Szorka
ha nem lett volna jó boszorka.

 

Varázst forral, üstöt kerít
teliholdba füvet merít.
“Csiribá, csiribú
félre bosszú, félre bú
többé ne legyek szomorú!”
mormolja, s az ezüstöt mind megissza.
Azóta ragyog Szorka
bár szájába lóg az orra
s állán is megvan bibircsókja.
Csőrét tátja varjú, csóka:
“mitől szépültél meg, Szorka?”
“Nem szép, boldog!” nevet Szorka
“többé nem vagyok szomorka.”
s rápattanva seprűnyélre
elhussan a hűvös éjbe.

 

Búcsúcsók

Elrepült a szavam mára,
szebben szállt, mint bármely páva.
Rajta volt kis kabátkája
zsebében a muzsikája
körte-, nem ám hegedű!
puszit dobott hegedül.

Ajánló

Szórakodás

Nem ezen, amazon
a lovon ül egy amazon
nincsen rajta szoknya
így van szokva
háborog a gyomra
éppen
s hogy valami ne maradjon
épen
semmiképpen
pálcájával rávág
egy útmenti gyomra.

ajánló