Átfényezni a hétköznapokat

– Hogy csinálod? – kérdezi.
– Mit?
– Hogy mindig ilyen nyugodt vagy.
A kérdése előtt végighallgattam, milyen nehéz neki az élet.
– Azt hiszem, az embernek sorsa van – válaszolom. – Azt vállalni kell. Elfogadni. Vinni a keresztet. Amikor nagyon nehéz, akkor fogást váltani rajta. Megkeresni, hol könnyebb. Mert mindig van, ahol könnyebb. És hálát adni a legkisebb dolgokért. A legközhelyesebbekért. Hogy van meleg otthon, kerül étel, és vannak emberek, akiket szeretsz.
Csönd van.
– Sosem bocsátok meg neki – mondja.
– Neki nem fog fájni. Te fogsz megfagyni a szeretetlenségtől. Gyere, adok egy puszit.

ajánló