Select Page

Átfényezni (10)

Nyolc éve maradok ki a harácsonyi (Vavyen Fable-szóalkotás) tülekedésből, akkor éppen a sors zárt ki, apámnak napjai voltak hátra, mentem az emberek között a súlyos fölhőmmel, és bárkivel cseréltem volna, akinek az a legnagyobb gondja, hogy kinek milyen ajándékot vegyen, meg hogy a nagyfeszültségben folyton kisülnek az emberek; nálunk éppen halálvágányra állt az élet, megmutatta, minek mi a súlya, és én örültem, hogy apám egy gerezdet megevett a narancsból, és hogy itt van még, és nemcsak, hogy beszél, nevettet bennünket szenteste, hogy görgünk szanaszét, csak másnap tűnik el valahova az elérhetetlenbe, csak a teste működik még tovább néhány napot. Azóta mások a karácsonyok, egyszerűbbek, ajándéktalanok, illetve dehogy: az együttlét az ajándék.

ajánló

Share This