Áldozat

— ami az előző bejegyzésből kimaradt

 

Az életet

alá-fölérendeltségben éljük. Nem hierarchiában, nem szent uralomban. A kettő között a különbség, hogy az utóbbiban a fent állók szolgálják az alattuk lévőket. Az alá-fölérendeltségben tárgyiasítják, használják és kihasználják őket.

 

 

Mindenki áldozat,

aki megszületett.
Mindenki volt életében legalább két alá-fölérendeltségi viszonyban szüleinek gyerekeként és tanárainak tanítványaként. A tudatosságnak kivételesen magas szintje kell ahhoz, hogy a fölérendeltek ne erőszakoskodjanak az alattuk állókkal.
Tragédiák mindenkivel történtek. Az ember vagy a környezete, vagy a sorsa áldozata.

 

 

Ismerek két embert, akik nem akart gyerekek voltak. Az egyikük ezt úgy értelmezte, hogy győzelemre született, hiszen élete első küzdelmét sikerrel vívta. A másikuk szerint ő még meg sem született, már nem szerették, és ez a hit egész életére megnyomorította.

 

Nem az a tragédia,

ami az emberrel történik, hanem amit mesél magának róla.

 

 

A tragédiából

kétfelé nyílik út: zsibbadásba vagy megváltásba.

A zsibbadás a múltban ragadás. Aki beleragad, gyerek marad egész életére. A gyereknek nincs felelőssége. Az ilyen ember a sors/más emberek tehetetlen áldozatának tekinti magát.

A megváltás, amikor az ember a történetén így vagy úgy felülemelkedik. Segít a belátás, hogy mindenki a lehetőségei tetőfokán cselekszik.

Mindegy, az ember melyik utat választja. Előbb-utóbb mindkettő beletorkollik az üdvösségbe. Az útja viszont a történetét megváltottnak könnyebb.

Az erőszak

annyira megszokott, szinte láthatatlanul hatja át az életet, mint itatóst a víz. Erőszakos a szülészorvos a szülő nővel, erőszakos az anya a gyerekével, erőszakos az oktatás a tanulóval, erőszakos a férj a feleséggel, a feleség a férjjel, a szomszédok egymással, az állam a polgáraival. Az erőszaknak olyan kifinomult formái vannak, hogy sokszor nem is tekintjük annak. Erőszakos a kérés. Erőszakos a gyógyítás. Erőszakos a jogrendszer. Nincs jogszerű bűn, a végrehajtóké sem az. Szabadságától vagy életétől fosztani valakit a bűne miatt ugyanúgy erőszakos tett, mint a bűnelkövetőé.

Miért van erőszak?

Egyik oka az ószövetségi Isten, mert azzal, hogy megbüntette az első emberpárt, törvényesítette az erőszakot. A másik, hogy az ember valóságként érzékeli az elkülönültség délibábját. Aki különálló, annak védendő határai vannak. A védekezés ugyanolyan erőszakos, mint a támadás.

Mi a megoldás?

Azt is tudjuk kétezer éve. Ám amíg tart az elkülönültség képzete, lehetetlen

A SZERETET.

 

Ajánló

EGÉSZ ÉLETEMBEN SZOMJAZTAM

az életet. Az egymást váltó napok túlélése nem az.

— életszomj