A test kiáltása*

*Alice Miller: A test kiáltása című könyvében a negyedik parancsolatot (Atyádat és anyádat tiszteld!) teszi felelőssé életek megnyomorodásáért, szerinte ez a parancsolat az oka, hogy az emberek lehasítják magukról a gyerekkori sérelmeiket, amelyek aztán később, fölnőttként súlyosan megbetegítik őket. Neki negyven évébe került, hogy képes legyen fölülbírálni a negyedik parancsolatot.

A mi nyelvünk tud a szülői lét ellentmondásáról: öl főnévként a test része, a gyermek eleven bölcsője, igeként az élet kioltása. Minél több a fény a szülőben, annál kevésbé gyilkos. Ám hosszú az út az ítéletalkotó szülői pillantástól az értékfölfedező pillantásig. Hosszú az út az én gyerekemtől Isten gyermekéig.

Nincs szülő által nem megnyomorított élet.

Képes lehet-e az ember tisztelni a hóhérát? Nem tudom. De megérteni megértheti. („Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.)

Olvasom Miller könyvét, megelevenedik a múlt, égő seb leszek, amikor meghallom öreganyámat: aki ráér, a Dezsőt üsse!, és akkor apám fájdalma leszek, aztán anyámé, öregszüleimé, fájok visszafelé az időben, és fájok most, látlak benneteket összecsomósodva és meggörbülve, és följajdulok, hogy nincs más érvényes közelítés, mint az együttérzés.