Facebook Instagram Pinterest

a szavak íze

Én bevallom, hogy én minden szót, ami eszméletembe kerül, mielőtt felhasználnám, előbb megszagolom, feldobom, leejtem, kifordítom – játszom vele, mint macska az egérrel… Én, ha egy angol regényben tizenegy borostyánfésűről van szó, pillanatig se felejtem el, hogy ezt magyarul kell olvasni, így: »eleven embercomb«. És »harisnya«, ez a szó mindig feltételes marad nekem. Ha risnya – de nem ris.
Mert nekem a szó, azonkívül, amit jelent, érzéki gyönyörűség is, külön, önálló életű zengése nyelvnek, szájnak, fognak, toroknak…

Karinthy

Ahol tudok, vigyázok a nyelvre. A reklám helyett azt mondom: üzenet. A szlogen helyett: jelmondat. A PR helyett: bizalomgerjesztés (BG). Az internet helyett: világháló. A homepage helyett: honlap. A poszt helyett: bejegyzés. A kategória helyett: besorolás. Az információ helyett: ismeret. Az ideális helyett: eszményi. A blog kiváltására alkottam egy szót a web-log (web:háló, log:napló) mintájára: gépnapló.

A családi szókról

Minden családnak megvannak a maga szavai. 
A családi szók a köznyelvben ritkán használt szók, adott családban azonban sűrűn hangzanak el, és örökletesek. Ízes, fényes szók, a sok kiejtéstől lett saját fényük, ízük. Vannak közöttük különös jelentésben használt szavak, mint nálunk a szeme. Figyelj, szeme! szokott szólítani apám. 
És vannak saját szóteremtések, azokat csak a családtagok értik, mert jelen voltak a szó születésénél. Jellemzően a gyerekek csinálják őket, amikor nőnek belefelé az anyanyelvbe. A nyelv a gyereket körülveszi, mint tenger a fürdőzőt, és ő nem igéket, főneveket, mellékneveket halászik belőle, nem is szavakat, mondatokat; egységként érzékeli a tengert, és szép lassan saját hullámverést csinál benne. 


boldog vég

kép: Szabó Zoltán

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *