A név: előjel

Azt mondják, a gyerek neve a homlokára van írva. Fogalmam sincs, mi állhatott a homlokomon, vagy hogy mi ment félre menet közben, talán, hogy éjszaka volt, amikor a dolgok mássá válnak, rémessé, az ember inkább becsukja a szemét; talán a legsötétebb sötét volt, hiába fityegett fönn a telihold, mintha óraláncon; talán ez volt az első jel, hogy nem lesz könnyű; talán túl lassan jöttem, vannak dolgok, amiket nem lehet lassan csinálni, amiket ha az ember lelassít, akkor szétesnek; talán az volt a baj, hogy apám akarta leolvasni, pedig az anyabetűkkel van írvaTalán nem is baj, hogy mindig kényelmetlen volt, talán azzal, hogy ahányszor kimondom, hallanom kell a kopogást, mintha figyelmeztetne: nem vagy AZ, a legtöbbet kaptam, amit anya adhat: világra hozott bélyegtelennek.