Facebook Instagram Pinterest

a boldog végről

Gyöngéd szemmel nézz!

Ami Mándynak Cooper Az utolsó mohikánja, az nekem Jack London Martin Edenje volt, a történet, amely sós, mint a verejték, sós, mint a tenger, sós, mint a könnyek, és amelyben mégis nyíltak tiszavirágok. A vége felé azonban keserű lett, oly’ eszelősen keserű, hogy őrülten kellett nevetni rajta, megfulladtam a sírásban, véget ért a gyerekkorom.

Az Aranykor így ér véget: a gyerek megtudja, hogy a történetek balul is végződhetnek. Csakhogy ez nem igaz.

A mese az igaz a boldog véggel.

A vége! Az igazi vége! (Mándy)

A gyerek, ha hagyják, boldog. A gyerek tudja az igazságot: ha valami nem jó, akkor még nincs vége. A gyerek szava a makacs, napsütéses mégis. A fölnőtté a bánatos mégse. 

A történet zárt vonalú,
s bármily tág: kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
Hogy hol kezded, és meddig meséled. (Fodor Ákos: A történet)
A fölnőtt maga a sűrűben tévelygő mesehős, aki meg van próbálva fölülről, és rémisztő kalandjaiból egyet-egyet elmesél. Ha művész, nagy láttató erővel. Mintha a szenvedésben volna megváltás. 
És van is: az, hogy így, vagy úgy, de egyszer véget ér, és az maga a boldog
VÉG(E)

boldog vég

kép: Szabó Zoltán

Leave a Reply

Your email address will not be published.Required fields are marked *